Ha kell egy jó tánciskola kezdő szinttől indulva, ne keress tovább

A Madách Tánciskola kezdő táncosoknak is tökéletes!
A Madách Tánciskola kezdő táncosoknak is tökéletes!

Ha szeretsz táncolni, talán már eszedbe jutott, mi kell ahhoz, hogy profi táncos légy. A Madách Tánciskola kezdő szinttől elindulva tud már tanítani, olvass tovább a részletekért!

A táncos karrier sokak álma. A tánc nyújtotta változatosság, a hozzá kapcsolódó szenvedély és az újabb és újabb feladatok színes és érdekes művészi életet nyújtanak a tánc művelői számára.

Mire lesz szükséged ahhoz, hogy te is ezt a csodálatos életet élhesd? Melyek azok a kihívások, amelyek egy profi táncos karrierje során  felmerülnek és hogyan lehet ezekkel megbirkózni? Ebben segítünk tisztán látni összeállításunkkal.

Sikerült bejutnunk a Madách Tánciskola  falain belülre, így a téma szakértőitől kaptunk tanácsot. Mivel egy nagy presztízsű intézményről van szó, szinte nem is volt kérdés, melyik iskolát válasszuk cikkünk elkészítéséhez. A Madách Tánciskola vendégeiként meghívást kaptunk a Zugló központjában lévő intézménybe.

Miért megfelelő a Madách tánciskola kezdő táncosoknak is?

Az intézmény alapítója, Sárközi Gyula, hosszú táncos karriert tudhat maga mögött. A klasszikus balett kiemelkedően sikeres művelője volt évtizedekeig. A Magyar Állami Operaház kartáncosa volt, majd balettmester és koreográfus-asszisztens. A Magyar Táncművészeti Főiskolán szintén egy évtizedet tanított. Ezután következett életében a Madách Tánciskola megalapítása, mely azóta is szünet nélkül képez ígéretes tehetségekből profi táncosokat.

Mi a siker titka és milyen módszerekkel érheted el?

A profi tanári kar elsődleges. Mindannyian volt táncosok, így pontosan tisztában vannak vele, mi kell a sikerhez. Kreatívak, energikusak, mindeközben mégsem feledkeznek meg a tánc nyújtotta öröm átadásáról. Az öröm nélkül ugyanis nem lehetséges kiemelkedő szintre jutni.

A másik előny a rendszeres fellépési lehetőség. A tánciskola kezdő és haladó szinten lévő növendékei egyaránt lehetőséget kapnak a félévi és év végi táncgálán  a színpadi fellépésre. Ha sikeresen szerepelsz a castingon, élesben is megcsillogtathatod a tudásod, a Bogármese vagy éppen a Pán Péter sztárjaként!

A képzés rugalmassága szintén egyedülálló. Saját iskolád mellett járhatsz a Madáchba táncot tanulni, de arra is lehetőséged van, hogy mindenféle ismeretet – a táncon kívülieket is – a Madách Tánciskola falain belül sajátíts el.

Sikeres volt táncosok tanárként, rugalmasság, céltudatosság, öröm – talán így tudnánk a legjobban összefoglalni, miért a Madách Tánciskola az a hely, ahol a legjobb eséllyel indulsz a profi táncos karrier felé.

L’art pour l’art – avagy a művészek mind ingyenélők?

Művészet a művészetért
Művészet a művészetért

Régi kérdés, hogy a művészek hajtanak-e hasznot. Vagy inkább cask ingyenélők, akik jól mulatnak a “civil” társadalom költségén. Ön szerint?

Mindez a Cate Blanchett kizárólagos szereplésével készült flm, a Manifesztum megtekintése után jutott eszembe. Ha ez most filmajánló lenne, egy olyan unalmas sorral folytatnám, mint például “a film éles társadalomkritikát fogalmaz meg”,  bla, bla.

De sajnos igaz a klisé. 12 teljesen különböző karakterrel találkozunk, és mindegyikük a művészet szerepéről ad elő hosszú monológokat.

A film nagyon hasznos, cselekménye azonban nincs. Első megtekintése még az Üvegtigrisénél is fájdalmasabb, annyira nem történik semmi benne. A cím tökéletes, hiszen minden egyes jelenetben egy kiáltvány hangzik el a művészet szerepéről, a Cate Blanchett által alakított 12 karakter egyike által.

Hogy a filmajánlós kikacsintásból visszakanyarodjunk témánkhoz, az egyik jelenetet emelném ki, mely különösen megfogott. Egy hatalmas teremben ülő, valószínűleg tőzsdei brókerek telefonálnak és tárgyalnak frusztráltan a telefonon keresztül. Egy hideg tekintetű, jó karban lévő, középkorú nőt emel ki a kamera, elegáns kosztümben. Arcán folyamatosan az “értem én, de nem érint meg a dolog” flegma kifejezése látszik. “Nothing personal, just business” – azaz semmi személyeskedés, csak üzlet – ezt juttatja eszembe a jelenet, a narráció is erre utal. Az üzlet világa, mely az abban dolgozó emberek világa is egyben, nem enged teret a felesleges tényezőknek, mint például érzelmek, morál, etika, becsületesség. Haladni kell előre, a technológia által kijelölt fényes ösvényen. Aki nem hasznos, felesleges, Aki lemarad, megérdemli. Aki nem elég kemény, kihullik, na és?

Mondhatná, hogy ez semmi újat nem jelent. És igaza is van! A művészet szerepe mindig is egyfajta ellensúlyozás volt. Ha túlságosan eltolódik a társadalom valamelyik szélsőség irányába, a művészek kritikát fogalmaznak meg és rámutatnak az ellentmondásokra, a bizarr túlzásokra.

Persze vannak olyan művészek, akik nem foglalkoznak a társadalmi szerepvállalás kérdésével. Egyszerűen kifejezik önmagukat, mert máshogy nem tudnak létezni. Közben azért örülnek, ha néhány művüket értékesíteni tudják. Ez segít nekik a továbbiakban, hogy folytathassák önkifejezésüket.

Bármelyik ágról is legyen szó, a művészetek megihletnek, segítenek visszatalálni igazi önmagunkhoz, vagy éppen új területeket fedezhetünk fel általuk, saját magunkban. Megállunk egy pillanatra és elgondolkodunk – mivégre is vagyunk ezen a világon?

Művészet a művészetért? Inkább művészet az emberekért.

Köszönjük!